Beállítottad a PETG-t. Szép az első réteg, alig stringel, egyenletes a felület, a sarkok rendben vannak. Elfogy a tekercs, beteszel egy másik márkájú PETG-t, és hirtelen úgy viselkedik a gép, mintha valaki elállította volna. Pedig sokszor semmi nem romlott el. Egyszerűen túl sokat feltételeztünk abból, hogy mindkét dobozra ugyanaz van írva: PETG.

A PETG nem egyetlen, minden gyártónál azonos receptúra. Ugyanabba az anyagcsaládba tartozhat két filament úgy is, hogy más az olvadék viszkozitása, más hőmérsékleten folyik jól, eltérő a színezése, másképp reagál a hűtésre, és nem ugyanazt a maximális volumetrikus flow-t viseli el stabilan.

Ezért egy jól működő PETG-profil sokszor nem univerzális PETG-profil, hanem egy konkrét filamenthez jól beállított profil. Ez apró különbségnek hangzik, de a gyakorlatban ez magyarázza a legtöbb „az előző PETG tökéletes volt, ez meg használhatatlan” helyzetet.

A PETG nem egy recept, hanem egy anyagcsalád

A különböző gyártók eltérő alapanyagokat, módosítókat, pigmenteket és egyéb adalékokat használhatnak. A formulát módosíthatják például azért, hogy az anyag könnyebben folyjon, gyorsabban legyen nyomtatható, kevésbé stringeljen, jobb rétegtapadást adjon, mattabb vagy fényesebb felületet készítsen, illetve más mechanikai karaktere legyen.

Vagyis két 1,75 mm-es PETG filament lehet névleg ugyanaz az anyagtípus, miközben nyomtatás közben egészen másképp viselkedik. Ez nem hiba, hanem annak a következménye, hogy a „PETG” megnevezés sokkal kevésbé konkrét, mint ahogyan azt a felhasználó elsőre gondolná.

Ha magát az anyagtípust szeretnéd jobban megérteni, érdemes elolvasni a PETG filament tulajdonságairól és használatáról szóló útmutatót.

Az egyik PETG 235 °C-on működik jól, a másik 250 °C-on

Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy valamelyik gyártó rossz adatokat adott meg. Egyszerűen eltérhet az anyag olvadási és áramlási viselkedése. Az egyik PETG már alacsonyabb hőmérsékleten megfelelően folyik, míg egy másik ugyanazon a hőmérsékleten még túl viszkózus lehet.

Ennek következménye nagyobb sebességnél:

  • alulextrudálás;
  • mattabb felület;
  • gyenge rétegtapadás;
  • nem megfelelő falvastagság;
  • rosszul záródó top surface.

Ilyenkor 5–10 °C emelés valóban segíthet. De ugyanaz a hőmérséklet-emelés egy másik PETG esetén már túl sok lehet, és növelheti a stringinget, az oozingot, a felületi göböket vagy ronthatja az overhangokat.

A „PETG-t 245 °C-on nyomtatom” ezért nem igazán filamentprofil. Legfeljebb kiindulópont.

A High Speed PETG különösen jól megmutatja a különbséget

A modern nagy sebességű gépek miatt egyre több High Speed, High Flow, HF vagy Rapid PETG jelenik meg. Ezeket jellemzően úgy módosítják, hogy nagyobb anyagáram mellett is stabilabban feldolgozhatók legyenek.

Ez lényegesen más feladat, mint egy hagyományos PETG-nél. Ha egy normál PETG például 12–15 mm³/s körül dolgozik stabilan, abból nem következik, hogy egy High Flow PETG-nek is ugyanott kell maradnia. És fordítva: ha egy gyorsabb PETG 20–25 mm³/s körül gond nélkül működik, akkor ugyanaz a profil egy hagyományos PETG-nél már simán túl agresszív lehet.

Ilyenkor könnyű arra jutni, hogy:

„ez a második PETG rosszabb.”

Pedig lehet, hogy egyszerűen alacsonyabb anyagáramot szeret.

A maximális volumetrikus flow ma fontosabb, mint valaha

Bambu Lab, QIDI, Snapmaker, Creality és más modern gépeknél könnyű belekapaszkodni a fejsebességbe: 200 mm/s, 300 mm/s, 500 mm/s. A hotend szempontjából azonban sokkal fontosabb kérdés, hogy másodpercenként hány köbmilliméter műanyagot kell megolvasztania és extrudálnia.

Ez a volumetrikus flow.

Ha az adott PETG ezt nem bírja, hiába működött az előző anyaggal ugyanaz a sebesség. Megjelenhet alulextrudálás, egyenetlen fal, matt felület, gyengébb rétegtapadás vagy rossz felső zárás.

Az egyik tipikus reakció ilyenkor a flow ratio emelése. Csakhogy ha a valódi probléma az, hogy a hotend már elérte az adott filamenttel használható volumetrikus határt, akkor ezzel csak még több anyagot próbálsz átnyomni ugyanazon a rendszeren.

A fizika nem attól változik meg, hogy magasabb számot írsz a slicerbe.

A flow ratio sem biztos, hogy átvihető egyik PETG-ről a másikra

Tegyük fel, hogy az egyik PETG 0,95 flow ratio mellett ad tökéletes falat és felső felületet. Ebből nem következik, hogy a következő PETG is pontosan ugyanezt az értéket fogja szeretni.

Lehet 0,92. Lehet 0,98. A különbséget befolyásolhatja a filament tényleges átmérője, az anyag folyási karaktere, a hőmérséklet, az extruder és maga a hotend is.

Ezért új, rendszeresen használt PETG-nél egy rövid flow-kalibráció sokkal többet ér, mint fél napnyi találgatás. Ha a falvastagság és a top surface már az alapoktól nincs rendben, minden későbbi finomhangolás erre a hibás alapra épül.

A Pressure Advance is filamentfüggő lehet

Gyors gépnél ez különösen látványos. A Pressure Advance vagy Linear Advance azt próbálja kompenzálni, hogy az olvadt műanyag nyomása nem azonnal követi az extruder változásait. Gyorsításnál nyomás épül fel a rendszerben, lassításnál pedig ez a nyomás nem tűnik el azonnal.

Egy könnyebben folyó PETG és egy viszkózusabb PETG emiatt nem feltétlenül ugyanazzal a PA-értékkel ad jó sarkokat, tiszta vonalindítást és egyenletes falat.

Ha az egyik filament K = 0,035 mellett tökéletes, az nem jelenti azt, hogy a következő márkánál is ez lesz a jó érték. Sőt, ugyanazon gyártó eltérő receptúrái között is lehet különbség.

Még a szín is beleszólhat

Ez már az a pont, ahol sokan azt gondolják, hogy túl van bonyolítva a téma. Pedig a pigment és az egyéb adalékok ténylegesen képesek megváltoztatni egy filament viselkedését.

Ez nem azt jelenti, hogy minden fekete, fehér és piros PETG-hez teljesen külön profilt kell készíteni. Sok gyártónál ugyanazzal a profillal gond nélkül nyomtatható az egész színválaszték. De előfordulhat, hogy ugyanazon márkán belül az egyik szín kissé könnyebben folyik, a másik jobban stringel vagy eltérő felületet ad.

Sorozatgyártásnál ez már nem érdektelen részlet. Ha ugyanabból a termékből több színt nyomtatsz, egy kis eltérés a flow-ban vagy a felületben már látható lehet a kész darabokon.

Az egyik PETG szinte nem stringel, a másik pókhálót gyárt

PETG-nél ez klasszikus helyzet. Ugyanaz a nyomtató, ugyanaz a nozzle, ugyanaz a modell, ugyanaz a retraction és ugyanaz a hőmérséklet – mégis teljesen más eredmény.

És lehet, hogy pontosan az a probléma, hogy mindent ugyanúgy hagytál.

A második PETG lehet, hogy 5–10 °C-kal alacsonyabb hőmérsékleten működik jobban. Lehet, hogy könnyebben oozingol, más retractiont szeret, vagy érzékenyebben reagál a túl magas nozzle-hőmérsékletre.

Ha kifejezetten ezzel a problémával küzdesz, a stringing és szálazás hibakereséséről szóló útmutatóban részletesebben végigvesszük a lehetséges okokat.

És persze ott van a nedvesség

Két PETG összehasonlításának csak akkor van értelme, ha mindkettő ismert és hasonló állapotban van. Ha az egyik tekercs száraz, a másik pedig már jelentős nedvességet vett fel, akkor nem két receptúrát hasonlítasz össze.

Egy száraz és egy nedves filamentet hasonlítasz.

A nedves PETG tipikus tünetei lehetnek:

  • erősebb stringing;
  • pattogó vagy sistergő extrudálás;
  • apró buborékok;
  • egyenetlen felület;
  • göbök;
  • romló rétegtapadás.

Ráadásul különböző PETG-formulációk nedvességérzékenysége sem feltétlenül azonos. Ha nem tudod eldönteni, hogy maga az anyag nedves vagy a profil rossz, először ezt a változót érdemes kizárni. Ehhez a Nedves a filament vagy rossz a beállítás? útmutató ad gyakorlati támpontot.

A tárgyhűtés sem univerzális PETG-beállítás

„PETG-hez 30% fan.” Ez jól hangzó, egyszerű szabály, csak éppen hiányzik belőle néhány fontos részlet: milyen PETG, milyen sebesség, milyen layer time, milyen geometria?

Egy könnyebben folyó, gyors PETG egészen más hűtést igényelhet, mint egy lassabban nyomtatott hagyományos anyag. Túl kevés hűtésnél romolhat az overhang, a bridge és a kis részletek minősége. Túl sok hűtés viszont ronthatja a rétegtapadást.

Itt sincs mágikus százalék. Feladat van, anyag van, és hozzá való profil.

Az első réteg is lehet eltérő két PETG között

Két különböző PETG nem feltétlenül ugyanúgy tapad ugyanarra a build plate-re. Az egyik szépen lefekszik Textured PEI-re, a másik ugyanazon a felületen hajlamosabb a nozzle-ra felkenődni vagy túl erősen tapadni.

Ezért filamentváltás után az első réteget is érdemes újra megnézni. Nem feltétlenül kell rögtön Z-offsetet változtatni, de a nozzle-hőmérséklet, a bed temperature, az első réteg flow-ja és sebessége együtt más eredményt adhat az új anyaggal.

Ha egy PETG csak úgy marad meg, hogy egyre jobban belepréseljük a tárgyasztalba, ott már érdemes megkérdezni, hogy valóban a Z-offset-e a probléma.

Mit csináljunk, amikor új PETG-t bontunk?

Nem kell minden tekercsből háromnapos anyagvizsgálati projektet csinálni. De ha egy filamentet rendszeresen szeretnél használni, néhány rövid teszt sokkal olcsóbb, mint később húsz nyomatnál ugyanazt a hibát keresni.

1. Indulj a gyártó ajánlásából

Ne abból, hogy az előző PETG-det milyen hőmérsékleten nyomtattad. A gyártói tartomány nem feltétlenül a végleges érték a te gépeden, de sokkal jobb kiindulópont, mint egy teljesen más receptúrához készített profil.

2. Ellenőrizd a hőmérsékletet

Érdemes hőtoronnyal vagy más kontrollált teszttel megnézni a felületet, stringinget, overhangot és rétegtapadást. Ne csak azt keresd, melyik hőmérsékleten a legfényesebb vagy legszebb a tárgy.

A túl hidegen nyomtatott PETG kívülről akár kifejezetten szép is lehet, miközben terhelésnél gyengébb a rétegkötés.

3. Kalibráld a flow ratio-t

Ha az adott filament rendszeresen bekerül a gépbe, érdemes saját flow értéket meghatározni hozzá. Ez gyors teszt, és rengeteg későbbi felületi vagy méretpontossági problémát megelőzhet.

4. Állítsd be a Pressure Advance értéket

Különösen gyors CoreXY gépnél. Ha a PA nincs rendben, a sarkok, irányváltások és vonalvégek könnyen árulkodó hibákat mutatnak.

5. Mérd meg a maximális volumetrikus flow-t

Ez mondja meg, milyen gyorsan tudod az adott filamentet stabilan nyomtatni a konkrét hotenddel. Nem a dobozra írt „600 mm/s compatible”.

A valós hotend + filament kombináció számít.

6. Csak ezután finomítsd a retractiont és a hűtést

Ha a hőmérséklet, a flow vagy az anyagállapot eleve rossz, nagyon könnyű retractionnel megpróbálni megoldani egy olyan hibát, amelyet valójában nem a retraction okoz.

Érdemes minden PETG-hez külön profilt készíteni?

Ha rendszeresen használod, igen. Nem feltétlenül minden egyes orsóhoz, de legalább gyártónként és receptúránként.

Például:

  • Gyártó A – PETG;
  • Gyártó B – PETG;
  • Gyártó B – Rapid PETG;
  • Gyártó C – High Speed PETG.

Így külön tárolható:

  • nozzle-hőmérséklet;
  • bed temperature;
  • flow ratio;
  • Pressure Advance;
  • maximális volumetrikus sebesség;
  • hűtés;
  • retraction.

Egy új tekercsnél ezután már nem nulláról indulsz. Ha azonos gyártó azonos termékét veszed újra, jó eséllyel ugyanazzal a profillal működik, legfeljebb kisebb korrekcióra lesz szükség.

A Generic PETG profil jó – kiindulópontnak

A modern slicerek Generic PETG profiljai általában azért működnek elfogadhatóan, mert konzervatív tartományból indulnak. Ismeretlen PETG-nél ez jó első lépés.

De a „kinyomtatta” és az „optimálisan nyomtatta” között nagy különbség lehet. Egy 40–60 mm/s sebességű dekorációs tárgynál ezt talán soha nem veszed észre. Egy 200–300 mm/s körül dolgozó modern gépnél már sokkal hamarabb kijönnek az eltérések.

Sorozatgyártásnál pedig még inkább, mert ott nem egyetlen szép nyomat számít, hanem az, hogy a folyamat újra és újra ugyanazt az eredményt adja.

Nem biztos, hogy a drágább PETG a jobb – de az olcsóbb sem feltétlenül olcsóbb

Ha az egyik filament kilogrammonként 500–1000 Ft-tal drágább, de nagyobb volumetrikus flow-val nyomtatható, kevésbé stringel, kevesebb utómunkát igényel és stabilabban viselkedik, akkor gyártásban könnyen gazdaságosabb lehet.

Mert nem csak az ár/kg számít. Számít:

  • a nyomtatási idő;
  • a selejtarány;
  • az utómunka;
  • a gépidő;
  • a kalibrálással töltött idő;
  • a folyamat reprodukálhatósága.

Egy 500 Ft-tal olcsóbb tekercs már nem különösebben olcsó, ha rendszeresen újra kell nyomtatni miatta egy-egy többórás darabot.

Az ár piaci adat. A reprodukálhatóság gyártási adat.

Miért fontos ez különösen sorozatgyártásnál?

Egyetlen nyomatnál beleférhet, hogy öt percet állítasz a hőmérsékleten vagy kicsit korrigálod a flow-t. Ha viszont ugyanabból az alkatrészből száz darabot gyártasz, már egészen más a helyzet.

Itt az a jó filament, amelyik:

  • ugyanazzal a profillal újra betölthető;
  • stabil flow-t ad;
  • nem változik látványosan tekercsről tekercsre;
  • nem kér folyamatos kezelői beavatkozást.

Ezért sorozatgyártásnál nem feltétlenül az a legjobb PETG, amelyikből egyetlen tesztdarab lett a legszebb. Az a jobb, amelyik a századik darabnál is ugyanúgy viselkedik, mint az elsőnél.

Összefoglalva: PETG és PETG között igenis lehet nagy különbség

Ha két PETG ugyanazzal a profillal teljesen eltérően nyomtat, az nem rendellenesség, és nem is bizonyítja automatikusan, hogy az egyik rossz minőségű.

Eltérhet:

  • a receptúra;
  • az olvadék viszkozitása;
  • az optimális nozzle-hőmérséklet;
  • a flow ratio;
  • a Pressure Advance;
  • a maximális volumetrikus flow;
  • a hűtési igény;
  • a stringingre való hajlam;
  • a nedvességérzékenység.

Ezért amikor új PETG-t teszel a gépbe és romlik a nyomat, ne az legyen az első következtetés, hogy:

„Ez egy rossz PETG.”

Előbb inkább azt kérdezd meg:

„Biztos, hogy ezt az anyagot ugyanúgy kell nyomtatni, mint az előzőt?”

Az esetek jelentős részében nem.

A PETG felirat ugyanis csak azt mondja meg, milyen anyagcsaládot vettél. Azt még nem, hogy milyen hőmérsékleten, milyen flow-val és milyen sebességgel fog a te gépeden jól működni.

A tanulság egy mondatban: ne próbáld az összes PETG-t ugyanabba a profilba belekényszeríteni – kezeld őket külön filamentként, kalibráld azt, ami ténylegesen változik, és utána már nem azt fogod kérdezni, melyik PETG a „jobb”, hanem azt, hogy melyik illik jobban a saját gépedhez és a feladathoz.